lav lav lav

bárki akibe akiért rajongani kezdek simán kiváltja belőlem ugyanazt a viselkedésmintát:
folyton akarom a társaságát, rászűkülök, valahova balra fel kerül, félek tőle, hogy nem felelek meg elvárásainak, és nem fog akarni, nem vállalom magam előtte, nem állok ki magamért és így tovább
Talán nem ez az a szerelem amire vágyom, talán az ilyen szerelmet nem iskéne szerelemnek hívnom.

családi háromszög

anyu és apu egymás felé fordul, mint egy pár, mint nő és férfi néznek egymásra.
ehhez nekem hátrább kell lépnem egy nagyot aputól (nekem, belül, magamban)
mindez persze a bennem élő apu és anyu, a valóságról nem tudok sokat. mégis remélhetem, hogy ha én ezt meglépem, az hat majd a valóságra is.
és így a bátyámat is felnőhet, és kiteljesedhet, én meg végre családot alapítok

félelemből és bizonytalanságból volt egy fal, nem jött át rajta a fele sem annak amit akarok

most katarzisban fáradok, endorfin sokk

alappara

valaki ezt mondja:
nem dolgoznék együtt senkivel, mert nem bízom senkiben, bár van egy lány akiben bízom, de ő biztos nem dolgozna velem, mert nem bízik bennem