keret

a vonalat mindig érinteni, kell, illetve azon belül kell maradni. az nem lehet, hogy asszimetrikusan töltsem ki az üres sávot, pedig tetszik

mint amikor végignézem a filmet és nem sírok mert ez csak film, és akkor egyszercsak azt látom, hogy jé mégiscsaksírok, de nem érzem, csak úgy történik, könnyek is alig. a lélek valahogy nem érzi csak érti mi történik a testtel vagy fordítva

fojtfeszítszúrhasad

az az érzés, hogy szeretném ha néha valaki fogná a kezem amikor vmi rossz történik. megoldani mindent megtudok, pl úgy, hogy nem oldom meg, ugye mi is a megoldás. elintézem az elintézendőket (letiltom, felhívom, lemondom, de nem jelentem be, fel, ki) de aztán a rossz érzés csakott van, és csak egy picit tényleg sírnikéne vagy csak feszültség levezetni, de hogyan váltsak át a kemény vagyokén tudom mia realitásból abba, hogy azért basszameg mégiscsak valami szar történt egy kicsit lehetek miatta szomorú