azt a pöttyös táskát úgy vettem meg, hogy tényleg tetszett, valami, ami egyértelműen az enyém volt. szóval bassza meg aki ellopta

egyenes, kisimult, világos, tiszta, vagy másképp Éva is straight

Egy tökéletes 360 fokos pörgést hajtott végre a tükör előtt, majd mint a legtöbben, továbbsétált és félrehajtotta a toaletthez vezető függönyt

-

kreatív ember, hetente létrehoz vmi szépet, amit mások kifizetnek. és nem lesz elavult, megújul, mert folyamatosan tölt magába szépséget, veszi ami a (net)világból összeszedhető. kreatívgépezet, beszív, alkot, kilélegez. Ellehet így halálig.

keret

a vonalat mindig érinteni, kell, illetve azon belül kell maradni. az nem lehet, hogy asszimetrikusan töltsem ki az üres sávot, pedig tetszik

mint amikor végignézem a filmet és nem sírok mert ez csak film, és akkor egyszercsak azt látom, hogy jé mégiscsaksírok, de nem érzem, csak úgy történik, könnyek is alig. a lélek valahogy nem érzi csak érti mi történik a testtel vagy fordítva

fojtfeszítszúrhasad

az az érzés, hogy szeretném ha néha valaki fogná a kezem amikor vmi rossz történik. megoldani mindent megtudok, pl úgy, hogy nem oldom meg, ugye mi is a megoldás. elintézem az elintézendőket (letiltom, felhívom, lemondom, de nem jelentem be, fel, ki) de aztán a rossz érzés csakott van, és csak egy picit tényleg sírnikéne vagy csak feszültség levezetni, de hogyan váltsak át a kemény vagyokén tudom mia realitásból abba, hogy azért basszameg mégiscsak valami szar történt egy kicsit lehetek miatta szomorú

flash

ott tollasoztunk a ház mellett, leültem és átvillant a fejemben, hogy jártam már erre. körberohantam az egész házat, benéztem a fürdőbe, gyanús volt a deszkás padló a zuhany alatt és a fafűtéses kályha a melegvizhez. a legszarabb emlekeim, bár már felülirtam, a helyére üresség került, de semmi különösen jó. Most keletkezik egy csomó szabad felület, tessék pakolni bele a jót

az automata pilóta biciklisként vezérel gyalog is, bicajos identitással közlekedek a városban, a zebránál a kerékpár átkelőhöz állok, az utakon a biciklisávban sétálok, keresztezem a biciklisek útját, hirtelen tűnök fel előttük és ijesztgetem őket.

platón

kisasszony maga annyira be van feszülve, egy merev görcs mindene belül. hát csoda ha nem működnek a biológiai funkciói? én tényleg végigparázom az egész napomat. a nem létező tökéletesség utáni vágy, folyamatosan. vajon jó lesz-e a leves, odaérek-e, megcsinálom-e, ő elég jól csinálja-e, csalódást okozok-e, megbántom-e. van amivel nem lehet viccelni, mert feltétlen komolyan veszem.

amikor még pici voltam

..szval gyerekként azt nem tudtam felfogni, hogy ott is történnek dolgok ahol nem vagyok ott
vhogy rímel erre: A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne. (P.K.Dick)

feldob

sunnyogok mindenkinél, mert tudom, h féltenek. de ez hogy van, hogy engem mindenki folyton.
és most mondd milyen lenne, ha nem kéne még ezer felé elszámolni
ha most csak úgy megtartanák maguknak
ne ítélj meg bassza meg