konz

egy fáraszto de lelkes nap másnapján...
fájós hátamat és merev izmaimat a napon fekve lazítom. Fehéren világít a bőröm, kis fénymuslincák keringenek a lábam körül. Lehet egyenként látom a fotonokat, retinámba beleégett a nap.

megvan a magány, és most talán elvesztenem is sikerül. nyugalom megvan.
most jön az hogy!
ne utálj vagy szeress azért ami nem én vagyok

úriemberek isszák a vermutot, a savasborral reggel. nincs cigaretta
parázs, pattanó pohár, ilyenkor egymás aktatáskáját méregetik halkan
az őszek. no meg a szakadpólóst, aki kávét és vizet kért. reggel van,
gondolta.
onnan messziről, hátulról egy öltöny alól jött a kérdés, kakaót iszol öcsi? :))

egyébként azzal ébredtem, hogy egy barátom megkérdezi: neked sohasem
voltak barátaid?

most pedig olyan gyenge vagyok hogy atomjaimra hullok szét ...