erkélyjelenet 1.

Nézem a várost, gondoljuk végig ezt a szép új világot, minden tökéletes. Bekúszik valahonnan egy gondolat, most annyira jó, most kéne, hogy vége legyen. Át kell ugrani a mellvéden, és szét kell hasadni a kövön. Ordítanék egyet, ha mernék, de inkább menekülök. Egyszer majd győz a tudatalattim, és akkor ez lesz, vége lesz, ennyi lesz. Akkor szeretnék meghalni, amikor a legboldogabb vagyok.