FG

"Kegyetlen gyilkos, szívtelen tolvaj, lelketlen kurva
együtt leszek
Ám hiába rejtem magamban mélyre, az érzékeny lelkem,
felismered
Mert éppen olyannak, amilyen voltam, ilyennek lenni
nem volt érdemes
Egy jobb automata mosógép biztos több szabadságot
élvezhetett" (DÁ)

boldogító nem

ismeretlen szám, ismeretlen név, ismeretlen stílus: "gyere hozzám kedden." lényegretörő a lány ezért megengedek magamnak egy rövid választ. "gyere hozzám már ma."

álom?

éjjel egykor ébresztettem fel. ő álmos szemekkel nyitott ajtót.
nem számított rám. sőt, az igazat megvallva, nem is akart beengedni,
de végül mégis megtette. megtette, mint ahogy annyi minden mást is
azon az éjjel.
...
már virradt amikor elaludt, amikor utoljára magamba szívthattam
nedves illatát. nem akartam elmenni, mégis felkeltem, eltüntettem
minden éjszakára utaló nyomot és csendben hazamentem.

"nagyon szépet álmodtam." - mondta másnap halkan.

EGY éjjel

éjjel amikora a lány elaludt a fiú előszedte amire szüksége volt arra gondolt hogy a lány talán nem is fog felébredni de azért legombolyított a madzagból négy darabot vágott le belőle lány csuklóira és bokáira kötözte és nekilátott hogy megkeresse a kést a kés éles volt vékony pengéjű akalmas arra hogy a lány húsába vágjon vele
a lány az ágy közepén feküdt kényszeredett testhelyzetben a kötésektől
odahajolt a lány mellkasa fölé nézte ahogy emelkeik és süllyed a csontos mellkas a két mellel felemelte a fejét a kés pengéjét végighúzta a köldök felől a szegycsont irányába majd újra és újra megismételte a mozdulatot ezután a kést a köldök feletti bőrre szorította és óvatosan a hasítva a bőrt a szív felé haladt miután a bőr szétnyílt a hús fülledt szagát megérezte kését újra a köldök fölé helyezte és ujjaival széthúzta a felvágott bőrt átvágta a hashártyát ás felfelé haladva belevágotta a mellüregbe szétfeszítette a tüdőlebenyeket és teljeseen közelröl látta a lány szívét ahogy dolgozik azon hogy életben tartsa a testet
elbűvölte a látvány perceket töltött azzal hogy nézze a lány szívének görcsös dobogását ami eltorzulva a fájdalomtól mégsem szabadulhatott ki a testéből.

Azt szeretném érezni, hogy valaki vigyáz rám, nem kell keménynek lenni, megvédenek, szeretnek, körülölelnek, nagyon hiányzik, olyan ritkán érzem ezt, de most nagyon hiányzik.

hétfőre beher

gyáva

"ne görcsölj!" - mondja és erősen a nyakamba harap. olyan erősen, hogy elgondolkodom maradt-e még valami belőle. ellököm, majd visszarántom, megcsókolom. a fülébe ordítom: gyűlöllek! ő azt üvölti: "imádlak!"
ez sem használ csak forróbb lesz tőle.
"erre vágyom csak." - mondja és megszorítja.
próbálok rá figyelni, de a fájdalom, az utca zörejei, a sok fény és a túloldalon álló, mindent dokumentáló fiatalok zavarnak. elküldöm őket a fenébe és arra gondolok mióta vagyok ilyen? koncentrálok. percek telnek el, amíg belé tudok hatolni. erre vágyik csak? úgy tűnik erre és ehhez minden adott, de csak látszólag, mert ezekben a percekben elmegy tőle a kedvem. már nem kívánom, már nem rá vágyom. erőltetetten rántok hármat-négyet kihúzom és elcsomagolom. "nem szeretlek" - mondom és ezután már nem szólalok meg csak figyelem, ahogy kipirult arccal próbálkozik, majd ahogy felöltözik. nem küld el a fenébe. miután felhúzza a bugyiját arconköp és csendben elmegy ... végre.
... a túloldalon - s ez csak most tűnik fel - nevetnek.

mindennap kikapcs

Minden nap: fogas+bicikli. A megállóban egy üdítő valami, például epresbanán vagy mangósbarack. A hazajutás így egész nyáron, minden munkanapra kiterjeszti a hétvégi kirándulós érzést, amit sosem kerestem.
...És akkor 22.20-kor fél órás várakozás után az utolsó előtti szerelvény a másik vágányról indul.

lépni tudni kell

Egy napig fekszel a napon, minták égnek a bőrödre és kiég a fejedből minden gondolat. Felér egy hét semmittevéssel, de aztán megunod és lépni kell, gyorsan. Egy 15 órás vonatút a legjobb, mert bátor voltál, és nem maradtál egy helyben, és legalább valami történt.

picsába

hát hogy én úgyérzem, hogy mindig több szék közül a pad alá, csak kacagok hajnalban hazafelé. és most mielőtt vége lenne már indulunk is balatonra. ujjé

kefe, marék avar, puhaság

tegnap előtt fogkefével fröcsköltem. sikáltam. fűszálakat. fogtam kevés kék és sárga fedőt. és nekiestem. vékony szálakat látni. ma már azthittem, sosem lehet újabbat. aztán befele jövet megláttam: nedves avar. aprólékos levelek. jön az ősz, gyönyörű színek. ismét szeretnék. valami szépet alkotni. mű-alkotás. kellemes nyaralást minden távollevőnek!

karton

Ismételhetetlen. Szétárad, hullámos, 90 gramm. belekapaszkodik, kis hajszálakkal. olyan a lelkem, mint a tépőzár. Egymásba futó színek. Ezt szeretem. Ha valamit elrontok, felitatható zsebkendővel.
300gramm: Tiszta élet, javítható kényelem.

Lábat szétteni jó!

Tisza, vadkempingésafiatalságboldogság (nem bolondság, ez fontos!)! A helyiek már hazamentek, a lemenő nap szemből süt, fekszem a lágy homokban meztelenül, és a nap leírhatatlanul finoman simogat, ott.

reggel

szavak ... egy pofon ... újabb szavak, ajtócsapódás. álmos tekintet, belül kérdések (szerelem?), tökvakarás, majd hideg tej, sercegő olaj, benne meghatározhatatlan húsdarabok, száraz kenyér és kovászos uborka. elégedett mosoly, egy tiszta gatya. szép napnak nézek elébe.