ez a nap, ez a biztos mélypont. Nyaralós fotókat nézek újra, családi fotókat néznék újra. A családommal találkozom. Anyámmal, és kiosztom. Elmeséli, kinek mi baja. Mert baja mindenkinek van, és arról lehet beszélni. Hát nem valami építő. Elfáradok és leintem, inkább menj haza kérlek. Testvér. Apunak mi baja mostanában? Szerintem semmi, mindig ilyen volt. Ez ilyen; nem alkalmazkodik, maximum őhozzá lehet. Tudsz erre valami terápiát? Kifejezetten erre nem tudok. nincs apafeldolgozós, anyafeldolgozós, testvérfeldolgozós terápia. Én kezdtem ezt az egészet, hogy mindekit terápiába küldök, akivel bajom van. Hát ez a lófasz, a legalja mindennek. Közben meg csak kibaszott neurotikusok vagyunk, vagy depressziósak, vagy mittomén, biztos karban lehet tartani, de nem hiszek abban, hogy elmúlik. Most a legszívesebben visszváltanám őket, vagy elköltöznék valahova. Mondjuk egy cseh faluba egy faházba.

lav lav lav

bárki akibe akiért rajongani kezdek simán kiváltja belőlem ugyanazt a viselkedésmintát:
folyton akarom a társaságát, rászűkülök, valahova balra fel kerül, félek tőle, hogy nem felelek meg elvárásainak, és nem fog akarni, nem vállalom magam előtte, nem állok ki magamért és így tovább
Talán nem ez az a szerelem amire vágyom, talán az ilyen szerelmet nem iskéne szerelemnek hívnom.

családi háromszög

anyu és apu egymás felé fordul, mint egy pár, mint nő és férfi néznek egymásra.
ehhez nekem hátrább kell lépnem egy nagyot aputól (nekem, belül, magamban)
mindez persze a bennem élő apu és anyu, a valóságról nem tudok sokat. mégis remélhetem, hogy ha én ezt meglépem, az hat majd a valóságra is.
és így a bátyámat is felnőhet, és kiteljesedhet, én meg végre családot alapítok

félelemből és bizonytalanságból volt egy fal, nem jött át rajta a fele sem annak amit akarok

most katarzisban fáradok, endorfin sokk

alappara

valaki ezt mondja:
nem dolgoznék együtt senkivel, mert nem bízom senkiben, bár van egy lány akiben bízom, de ő biztos nem dolgozna velem, mert nem bízik bennem

i'm seriously loosing it

rialiti

Valóságsót indítok, keresem a zsűri férfi tagjait, a főszereplő én leszek és a bmes srácok, akik édesen és finoman közelítenek, gyönyörű, most megint szívtiprógimi van, csak most épp egy vidám epizód

shall i be your baby shall i be your friend or nothing never kiss me agaaaaain, pleease vagy legalább mosolyogj tényleg és ne sértődj meg

kimostam a sót a hajamból, de nem fordultam vissza. de építettük a homokvárat meg aludtunk, meg sütöttem a palacsintát kolbásszal és zsírral, meg aludtunk, meg próbáltam olvasni az ajtmatovot, meg sodortam a cigiket egymás után meg aludtam, meg elmentem a piacra, meg aludtam, meg tüzet raktunk és megpróbáltam megtanítani a százmérföldet és még aludnék egy kicsit ha lehet, de elkészült a bicaj és végre és heeeejjjj

az időutazás egyik mellékhatása lehet, hogy mikor reggelente felébredsz már sosem lehetsz biztos benne, hogy az tényleg a jelen

'i have to catch the image of an escaping bird have to catch it
to examine it and be sure it is real'

minden csak négyzetmétermeg forintezen a kurvavasárnap

függőkör pl 1.

fáj valahol mélyen, de nem tudom mit csináljak vele, már nem is emlékszem mitől fáj
találtam vmi extrém dolgot, ami enyhíti, és emiatt támadnak
De az alapproblémát nem segítenek megoldani, csak azzal izélodnek, amivel gyogyitani probalod magad, egyre lejjebb mész a függőségbe bele

fiúkmostanában

szval azt mondják a fiúk, hogy nehéz megélni, és sok pénz kell. Pár napon belül a sokadik fiú mondja. Nem a havi kétszáz nem elég, az még nem anyagi biztonság.
és a tartozás is, meg a lakás, meg a gázt kikapcsolták volna, de persze nem engedte be őket, depersze a másik beenegedte őket. Éspersze férfinak is kell lenni, és apának és közben olyan jó lenne, ha egy cseresznyefát lehetne nézni a vonatról és nem csak a szobát.
Persze a számokat nézve ez egy vicc, és persze afrika meg az éhezők is összehasonlítási alap, de ha valaki ennyire elveszett, annak ez nem segít. és nem tudom mijük veszett el, de sajnálom

A nők meg mostanában ezeket mondják

shortbus

'I used to want to change the world. Now I just want to leave the room with a little dignity'

Hárman figyelnek különböző helyeken, amerre járok. Általában akkor, ha biciklivel. Az egyik a Puskinnál, a másik a Királyban, a harmadik a Kosztolányi környékén. Mindhárom pasi, és mindegyik különböző jelentőséggel bír. Az egyikbe szerelmes vagyok, a másik kettőben csak nem bízom. És persze az egészet csak képzelem, bár ők tényleg léteznek

bevillan, hogy itt fekszem 50 év múlva ugyanígy, ez az ajtó, ez az ablak, semmi nem változott, az ágy még mindig a földön és ugyanez a függöny, és lenézek a karomra, és azon még nem látszik, de tudom, hogy megöregedtem és vége.
na ez para

kinéztunk a környéken egy házat

Bemásztunk az álomvilla kertjébe a lilivel, mire 1 percen belül jelentek meg a járőrök. Leadták a drótot, hogy csak két csaj meg egy kislány.
Szval mire leértünk a hegyről, lili kiötlött egy tervet, hogyan szereljük le a rendőröket/épüljünk be az olasz nagykövetségbe minden csábtrükköt és személyes kapcsolatot bevetve.

Illetve mire leértunk a lili 3 tervet ötlött ki, mert mindig kell egy béterv. Illetve egy cé

fényképekkel ragasztottuk tele a szobákat otthon. a bátyámnál a színes nyaralós képei, nálam a családi régifotók, meg a kísérletezős fekete fehérek, mindegymi, csak feketefehér legyen, minél kevesebb szereplővel

vérvétel, gyógyszer, ultrahang, gyógyszer,uh, gyógyszer, uh, gyógyszer vér, gyógyszer, gyógyszer, gyógyszer, vér, varázslat, dzsángelbugi, vér.... őrület, vérvétel, terhelés, vérvétel, gyógyszer, gyógyszer, torna, diéta, vér .... .... lelkizé, vér...továbbisvanmondjammég

azt a pöttyös táskát úgy vettem meg, hogy tényleg tetszett, valami, ami egyértelműen az enyém volt. szóval bassza meg aki ellopta

egyenes, kisimult, világos, tiszta, vagy másképp Éva is straight

Egy tökéletes 360 fokos pörgést hajtott végre a tükör előtt, majd mint a legtöbben, továbbsétált és félrehajtotta a toaletthez vezető függönyt

-

kreatív ember, hetente létrehoz vmi szépet, amit mások kifizetnek. és nem lesz elavult, megújul, mert folyamatosan tölt magába szépséget, veszi ami a (net)világból összeszedhető. kreatívgépezet, beszív, alkot, kilélegez. Ellehet így halálig.

keret

a vonalat mindig érinteni, kell, illetve azon belül kell maradni. az nem lehet, hogy asszimetrikusan töltsem ki az üres sávot, pedig tetszik

mint amikor végignézem a filmet és nem sírok mert ez csak film, és akkor egyszercsak azt látom, hogy jé mégiscsaksírok, de nem érzem, csak úgy történik, könnyek is alig. a lélek valahogy nem érzi csak érti mi történik a testtel vagy fordítva

fojtfeszítszúrhasad

az az érzés, hogy szeretném ha néha valaki fogná a kezem amikor vmi rossz történik. megoldani mindent megtudok, pl úgy, hogy nem oldom meg, ugye mi is a megoldás. elintézem az elintézendőket (letiltom, felhívom, lemondom, de nem jelentem be, fel, ki) de aztán a rossz érzés csakott van, és csak egy picit tényleg sírnikéne vagy csak feszültség levezetni, de hogyan váltsak át a kemény vagyokén tudom mia realitásból abba, hogy azért basszameg mégiscsak valami szar történt egy kicsit lehetek miatta szomorú

flash

ott tollasoztunk a ház mellett, leültem és átvillant a fejemben, hogy jártam már erre. körberohantam az egész házat, benéztem a fürdőbe, gyanús volt a deszkás padló a zuhany alatt és a fafűtéses kályha a melegvizhez. a legszarabb emlekeim, bár már felülirtam, a helyére üresség került, de semmi különösen jó. Most keletkezik egy csomó szabad felület, tessék pakolni bele a jót

az automata pilóta biciklisként vezérel gyalog is, bicajos identitással közlekedek a városban, a zebránál a kerékpár átkelőhöz állok, az utakon a biciklisávban sétálok, keresztezem a biciklisek útját, hirtelen tűnök fel előttük és ijesztgetem őket.

platón

kisasszony maga annyira be van feszülve, egy merev görcs mindene belül. hát csoda ha nem működnek a biológiai funkciói? én tényleg végigparázom az egész napomat. a nem létező tökéletesség utáni vágy, folyamatosan. vajon jó lesz-e a leves, odaérek-e, megcsinálom-e, ő elég jól csinálja-e, csalódást okozok-e, megbántom-e. van amivel nem lehet viccelni, mert feltétlen komolyan veszem.

amikor még pici voltam

..szval gyerekként azt nem tudtam felfogni, hogy ott is történnek dolgok ahol nem vagyok ott
vhogy rímel erre: A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne. (P.K.Dick)

feldob

sunnyogok mindenkinél, mert tudom, h féltenek. de ez hogy van, hogy engem mindenki folyton.
és most mondd milyen lenne, ha nem kéne még ezer felé elszámolni
ha most csak úgy megtartanák maguknak
ne ítélj meg bassza meg

zombi

mindent csinálsz tovább, nembaj ha közben beköltöztél a fejembe. most nem élem meg a többi szépet, nem vagyok jelen a nap minden percében, csak ha egyedül vagyok
ha te lettél volna én akkor, pár hónappal ezelőtt
na akkor mi lett volna, előbb túl lehetnénk rajta, pár hónap ide-oda

agyeldobás

megöli a félelem ami jó lehetne már rögtön az elején; sok perspektíva, előregondolás, mi ez mit keresek én itt, ki vagy te nekem, vagy ki leszel. de mindegy amit most gondolok, úgyis más leszel. Csak egy kicsit szabadítsd fel magad, dobd el az agyadat

parahuss

leszaladtak a zaciból hegyenvölgyön át a vörösmarty térre. diósárok, szilágyi, attila út, alagút, lánchíd, váci. mint abban a könyvben a louvre 5 perc alatt, szintén futva.

28

ez a 7vége, azt hiszem adekvát folytatása volt a hét elejének. az elmúlt hét egy évig tartott és nem sok köze volt 2007-hez, inkább a múlthoz, vagy a jövőhöz vagy egy párhuzamos jelenhez. Megfelelő mennyiségű alvás híján végre még kevesebb gátlással berendezve a fejemet újabb 2 ember került le a paralistáról.

rájöttem, hogy sajnos szeretek berúgva lenni, berúgva beszélgetni, táncolni, és bármi ami ezekből következik, egyre kevésbé gáz. bár nem feltétlenül eget rengető élmény

konz

egy fáraszto de lelkes nap másnapján...
fájós hátamat és merev izmaimat a napon fekve lazítom. Fehéren világít a bőröm, kis fénymuslincák keringenek a lábam körül. Lehet egyenként látom a fotonokat, retinámba beleégett a nap.

megvan a magány, és most talán elvesztenem is sikerül. nyugalom megvan.
most jön az hogy!
ne utálj vagy szeress azért ami nem én vagyok

úriemberek isszák a vermutot, a savasborral reggel. nincs cigaretta
parázs, pattanó pohár, ilyenkor egymás aktatáskáját méregetik halkan
az őszek. no meg a szakadpólóst, aki kávét és vizet kért. reggel van,
gondolta.
onnan messziről, hátulról egy öltöny alól jött a kérdés, kakaót iszol öcsi? :))

egyébként azzal ébredtem, hogy egy barátom megkérdezi: neked sohasem
voltak barátaid?

most pedig olyan gyenge vagyok hogy atomjaimra hullok szét ...

brr

nem akarok barátokat nem akarom a családomat egyet akarok de azt ha nagyon akarom nem lehet talán tavaszra elmúlik ez a fos, addig játszanak velem a vegyszerek
és addig nyomasztok másokat

Öntudatlan állapotban monomániától sújtva keresem a társaságát mindig annak, aki épp nem akar. Egy hete jött az emlékeztető (levél tőlem magamnak), észbe kapok gyorsan. Hát próbálkozom erősen, külső kontrollt is bevetve, hogy ne hozzam magam megalázó helyzetbe. Mármegint.

ma nem megy le a nap a torkomon, de holnap is lesz úgy gondolom

mivan

mert annyira erőltetetten várok már valamire, mindenbe belekapaszkodom. most már lassan megtanultam elhinni, hogy lehet bennem valami jó, valami amit szeretnek sokan és érdekesnek találnak. Létezem önmagamtól és nemcsak más tükrében, mégis így próbálom meglátni mi vagyok. És megint azt szeretném érezni, hogy valaki vigyáz rám, nem kell keménynek lenni, megvédenek, szeretnek, körülölelnek, nagyon hiányzik, olyan ritkán érzem ezt, de most nagyon hiányzik.

you instead of me. no because

Csupa ilyen el nem mondott beszélgetés helyett el nem küldött üzenetek. Mert nincs a száma a telefonban, most megint nem adhatsz magadnak esélyt, h véletlenül felhívd. kiírod inkább.
konzervek
9.25
Figyel-e egyáltalán, meghallgat-e. Vagy csak olyanokra vesz rá, amiket nem akarsz igazán, provokál, de nem teszi közössé az élményt. Követheted ha akarod, de nem kérdezi, nem kérdés.

9.03
Amikor az agyad egy nagyobb részét foglalja el ugyanaz az egy gondolat. Egy skizo nő ül velem szemben és beszél félhangosan magában. Olyan lehet mint állandóan szerelmesnek lenni.

9.
szeretetbizalom. mint a család vagy régi barátok. akiket bármikor mersz keresni. valójában nem nagyon tudsz olyat tenni, amivel elcseszheted

anyáknapján
TavaszodikkiskertembenkinyílikatulipánRagyognakaharmatcseppekanyáknapjahajnalánKinylottakéknefelejcstulipannekedadomanyáknapjánÉdeskedvesanyukám

hülyék mind

index cikkre mondja Öcsi
"SUV-ok között is jobb bringázni, mint nem bringázni".
Bringázni jó. SUV-val járni meg egyszerűen muszáj.

fessz

tömör fal szűk repedésein robbangat ki amit mondasz, mikor végre kimondod. Ennyi feszültséget nem bírok kezelni

érzések,
kérdések,
lépések.
ciklikus,
ez a jó benne.

"nap"
előttem csendben keveredik a kóc a szőke nappal, szín a gyenge illattal, belenyomom az arcom, hogy jobban érezzem, szeretem. a reggeli hideg hangtalanul köröz óvatosan kerülgeti a tegnap szétdobált párnákat, ágyneműt. még lassan áramlik bennem a vér és a nap is lassan kúszik felém, megmozdulok és magunkra húzom a takarót.
nem ébredt fel, szorosan ölel. álmodik? érzem sokáig maradok. jó itt, arccal a hajába gabalyodva.

"apró falak közé rekedt érdektelen senkik"
a munkahelyen egyedül kószálva szembe jönnek egyformák, németek vagy angolok, nem számít, ők sem tudják.


"ha nem akarod akarom, ha akarod nem akarom."
este a meleg szobában nyoma sincs a reggelnek, az illatnak és a tovakúszó napnak. konfliktus nincs, csak vérszag, habzó száj, gépi képzelet, nincs nyugvópont csak állati élvezet. felszakít a szó, tép a pillanat. ömlik a vér és lassan forr az indulat.


"nap"
előttem felesleges szavak nélküli csendben keveredik a kóc a szőke nappal, ...

vizsga

Most meg kéne próbálnom újra élvezni mindent amit eddig sikerült.
Helyette kong minden. Ma vettek kétszer vért, közben fejben listát írtam, hogy kezdjek már tényleg új életet. És ha a labor nem mutat semmit, akkor is.
Tehát mától nem iszom, nem eszem (csak répát) és nem dohányzom. Valaki utánajárna a fű és a cukor összefüggésnek? Valaminek lennie kell...

hev fan my friend

iszom iszol iszunk nem mozdulsz ki a körből, rúgjanak már seggbe szívesen seggbe rúglak, egyszerű és érted te is, nem miattam csak miattad. csupa ilyen nem kapcsolat, csak barátok, felelősség nélkül szeretni, nincs birtoklás, van szabadság.
barátból mára sok lett, magam vagyok de nem magányos. vidéki idill, provance a földszinten, bazsalikom az ablakban, üvegkannában barna vízkő, muslincák a konyhában...szédülök bele a teraszba